Mivel az elmúlt 9 hónapban nem túl sok esélyt adtam neki például hajmosásra, fésülködésre, ruhacserére vagy tükörbe nézésre valahogy a kreatívkodás is kimaradt, ki tudja miért...
Na de tegnap végre rászánta magát és nekiálltunk első közös művünk elkészítésének. Én lelkesen belevetettem magam a "munkába", megkóstolva mindent ami csak lábujjhegyre állva, vagy anyára mászva is elérhető távolságban volt.
Jelentem a kreatívkodás finom!
Sajnos anya egy idő után nagy hüppögve elcsomagolta a félkész, de teljesen megrágott hóember-alkatrészeket, így én már csak ma reggel láttam az eredményt. Az ízét nem tudom, ne is kérdezzétek, anya nem adta a kezembe a piszok, mert valami olyasmit hadovált, hogy éjfélkor fejezte be vagy ilyesmi... Anya ajtódísznek szánta, de apa sajnálja kitenni, nehogy lába keljen. Mami szerint meg épphogy a lakáson kívül nagyobb biztonságban lenne... Ki érti ezt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése