Aztán egyik pillanatról a másikra és azóta minden este 5 rövidebb történetet is elolvasgatunk kettecskén elalvás előtt. Nagyon büszke vagyok rá, és boldog, amiért van végre egy tevékenység amit nyugalomban képes elvégezni, közben nem rohangál fel s alá a lakásban.
Hozzátartozik, hogy mivel nekem csodajó emlékeim fűződnek gyerekkoromból az esti mesehallgatásokhoz nem adtam fel korábban sem a próbálkozást és a lefektetéshez könyv helyett fejből mondogattam ám eddig is a meséket alapul véve az aznapi eseményeket és izgalmas dolgokat az ő pici életéből.
Az áttörésért egyébként köszönet egy sikeres hisztikezelésnek, amikoris anya (vagyis én) egyszerűen lefeküdt a kanapéra és elkezdett hangosan olvasni a legdizájnosabb mesekönyvünkből. 2 perc nyűglődés után végül láss csodát minimanó felkucorodott anya pocakjára és hallgatta sorra a meséket. És anya csak ámult...
Végezetül egy fánksütős (és lisztevős) kép az elmúlt napokból:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése