Mondom és csinálom csak legyen füled meghallani és szemed meglátni!

   Szóval az történt, hogy eljutottam arra a pontra, amikor az ember rádöbben lehet mégsem érdemes folyamatosan "széllel szemben végezni a dolgomat", párosharcot vívva drága férjemmel és egyetlen pici fiammal egyidőben. Anya megnyugodott, beletörődött (bizonyos szinten) és elásta a csatabárdokat.
   Legyen hát apának mindenben igaza! Na jó... sokmindenben.
   Na és Efe fiam aludjon csak egyszer vagy kétszer, ahogyan méltóságos kedve tartja, egyen hát kézzel (néha lábbal) ha ez teszi boldoggá és másszunk fél napot körbe a lakásban ha ettől honol nálunk a csend és a nyugalom.

   Magamba szálltam. Már hozzáteszem ehhez úgy volt erőm, hogy az éjszakai szopikat elhagytuk pár napja és általában (fogfüggően) 2-3 ébredéssel, 1 korareggeli magammellévétellel megússzuk a kritikus időszakokat. Frankón! A titok? 1 db nappali 35 perces bőgős egyedül kiságybanelalvás. Gyerkőc ennyitől ráeszmélt, hogy wow ő maga is képes fekvőpozícióba helyezkedni és semmi katasztrófa nem következik utána. Folytatás bizonytalan időre elnapolva, de feledve nem.

   Kinyitottam hát szomjazó elmémet a káosz hercege, vagyis hisztis kis kukacosom felé, és láss csodát. A mai nap hatalmas áttöréseket hozott. Jöjjenek hát a sztorik:

    A mai babamenü borsófőzelék szigorúan kézzelfogós komponenssel, vagyis jelen esetben túrófasirttal. Miután egy méretes példányt sikeresen buciba tömött az éhező drágaságom (aki szegény már legszívesebben a forró olajból kapta volna kifelé a fincsiséget) lekísérve keményen vagy 100 g kötelező borsóstrutyival úgy döntött jöhetne akár a következő. Na összeszedtem én az elhullajtott morzsákat, felkupacoltam az asztalkáján és bepróbálkoztam: "majd ha ezt megetted megkapod". Gyerek rámnéz, belemarkol a halomba és izomból a szájába tömi szinte az egészet majd azzal a lendülettel vasaltanegyenes karral mutat is a másik fasírozottra. Heeee?
Ez a gyerek mégiscsak érti mit vakerok, csak általában letojja. Minő boldogság!

    Szegény gyerekecske mit csináljon míg anya 3 tányért elmosogat? Hisztizve, arcotlehorzsolva nyitja-csukja a konyhaszekrény ajtaját. De ezalkalommal háháá anya a nyugalom szigete maradt, leguggolt, nyugtatott és mikor ez sem használt megpüfölte a csúnya bútordarabot, persze szokásos "dádá" kíséretében. Itt jött az újabb ledöbbenés... Efe elhallgat, rámnéz, kis vigyor, majd elkomorult arccal hangos "dádá"-k kíséretében csatlakozik az igazságszolgáltatáshoz. Bakker... gyakorlatilag születése óta mondogatom én a dádá-t neki, de most először hallottam viszont tőle is. Cukormanci legalább már nem csak némán fogja püfölni az ovistársakat, ha mást nem is igazán mond majd. Gyönyör a köbön!

   És elménk akár a szivacs, úgyám! 10 perc múlva sírás - csak úgy fiúsan ám - a szobából. Kérdem én mi történt? Erre drágaság mutat a karjára aztán a bűnös fiókra, amibe be sikerült ütni cegényemnek. Mondanom sem kell, hogy az is megkapta amit megérdemelt.
Azthiszem megtaláltam a gyors búfelejtés kulcsát! Legalábbis egy időre.

   Apróbb öröm még, hogy ma először széjjelkenés nékül sikerült fél banánt hipergyorsasággal befalnia, úgy hogy spontán egyben a kezébe adtam. Hozzáteszem a komplett ruhacsere azért már korareggel megvolt, mert apa képes volt egy negyed naranccsal mindenféle "védőfelszerelés" nélkül a konyhapadlón felejteni a gyermeket mikor elment dolgozni. Na de ennyi belefér...