Az első téli pofipír

 

Anya fogyásban!?

   Végre... 1,5 kg minusz 1 hét alatt! Yess, igen! Köszi köszi banánchips, új filozófia és drága pici nyughatatlan kisfiam!

Kukamanó

   Tudtam én, hogy eljön az idő amikor a kukából kell majd kiszedni a gyereket! Babóca-apóca köszi, hogy megvetted a konyhába a nagy szemetest, így "csak" a nappaliban lévő kisebbikbe tudott beköltözni a drágaságunk. Még simán van 1-2 hónapunk mielőtt a másikat is magára borítja, éljen!

A kis feltörekvő

   Rájöttem mennyire ász dolog már a pelenkázóasztalon felállni, mert így elérem a kapcsolót és milyen jó már azt pucér popsival ütögetni, míg anya lesápadva próbál visszafektetni vagy vészhelyzetben valami nedvszívó dolgot alámtartani. A fal melletti felállással és sétálással baromi könnyen magam mellé láncolhatom a szülőket.
   Az étkezőasztal alatti kedvenc helyem lassan kicsinek bizonyul, de most még poén lábujjhegyre állva buksival ütögetni alulról. Anya ennek is miért nem örül!?
   Professzionális szekrény és fióknyitogató és -csukogató lett belőlem, a szemtelen ajtóval viszont még nem bírok, hogy repedne ketté... A konyhafiókok tartalmát viszont feltehetőleg már a napokban magamra fogom borítani!
   Jelentem a kajasztrájkot megtörtem.
   Megsajnáltam szegény szülőanyámat, akiben szerintem 8 elmeroggyant veszett el az ebéd közbeni előadásából ítélve. Szerintetek ez örökletes? Kicsit aggódom... Én próbáltam őt elhallgattatni a kanállal amit az én kezembe adott, dugdostam a szájába, ő meg nyammogott... az üres kanálnak... vágjátok? Ez már a vég.
   Anyu én szeretlek azért... tudod a pocakpuszit is azért kaptad! (Meg, hogy lássam nektek miért poén az enyémet csókolgatni... Még nem jöttem rá, de legalább nevettünk egy jót.)

Okosság

   Hallottam ma valami szokatlanul értelmes dolgot az öregedés visszafordításával és alapvetően a pozitív irányba való változással kapcsolatban. 10 alappillért állított fel egy szakértőcsoport, amiből 9 átlagos persze-persze típusú, mint például az "aludj jól", "mozogj", "táplálkozz egészségesen"... na igen, és? Ez nem elég, azthiszem ezt már sokan tudjuk, beszélni könnyű, cselekedni kevésbé, a kezdet meg... kész lehetetlenség.
   Az első pillér viszont határozottan megfogott, talán ebben van a változás igazi kulcsa, talán ez tényleg működik. Én már most jobban érzem magam. Az elhatározás megszületett. Lássuk mi lesz...
A mottóm:
   "Képzeld el 5-10 évvel ezelőtti önmagad, az akkori külsőd, belsőd, értékrendszered, hogy akkor mi volt számodra fontos vagy épp lényegtelen. Élj és cselekedj ezzel a belső és külső képpel."
Most hiszem, hogy minden a fejben dől el.

Szeretünk nagyi!

   Végre végre... anya az ő megrágott, de a fényképezőgéppel ellentétben még működő telefonjával készített pár használható képet rólunk szépséges nagyimmal. Pfff... de hogy én már mennyire untam a banánt, folyton csak maradj így meg úgy, mit képzel ez az anya mi vagyok én, kutya?
   És egyébkéntis rájöttem, hogy engem hülyére akarnak venni, peeersze én egyem csak a trutyis állagú sárga, zöld meg ciklámen (halál komolyan!) kajákat, mert az az "egészséges" és nekem való, ezek meg egész hétvégén sütit meg csokit kajáltak valami piros ruhás vén faszira hivatkozva, aki csak egyszer egy évben jár erre. Na ja!
De most megkapják, zöldség- és gyümölcssztrájk indul!

Első közös kreatívkodás...

   Sokáig csak porosodott a sok papír, fólia, anyag, ragacs és mindenféle csilli-villi drágaság, amiket anya felhalmozott, hogy majd milyen szép dolgokat csinál ő, amíg én még pici vagyok és úgyis sokat alszom... Na peeersze! Nem úgy megy az!
   Mivel az elmúlt 9 hónapban nem túl sok esélyt adtam neki például hajmosásra, fésülködésre, ruhacserére vagy tükörbe nézésre valahogy a kreatívkodás is kimaradt, ki tudja miért...
Na de tegnap végre rászánta magát és nekiálltunk első közös művünk elkészítésének. Én lelkesen belevetettem magam a "munkába", megkóstolva mindent ami csak lábujjhegyre állva, vagy anyára mászva is elérhető távolságban volt.

   Jelentem a kreatívkodás finom!

   Sajnos anya egy idő után nagy hüppögve elcsomagolta a félkész, de teljesen megrágott hóember-alkatrészeket, így én már csak ma reggel láttam az eredményt. Az ízét nem tudom, ne is kérdezzétek, anya nem adta a kezembe a piszok, mert valami olyasmit hadovált, hogy éjfélkor fejezte be vagy ilyesmi... Anya ajtódísznek szánta, de apa sajnálja kitenni, nehogy lába keljen. Mami szerint meg épphogy a lakáson kívül nagyobb biztonságban lenne... Ki érti ezt?

Boldog kezdet!

   Ezennel megnyitom kicsi fiunk kicsi blogját, melyet kevésbé rendszerezett, de annál színesebb tartalommal tölt majd fel a tervek szerint anyája és babája (vagyis apája).
   Csillagunk 2009. február 25-én ragyogta be először életünket a maga 3600 grammjával, 53 cm-ével és gyönyörű fekete szemeivel.