Éééés iiiiigen, nem telt 3 évbe és végre én is "anya" lettem, mostmár igazán "szó szerint", ugyanis az én kis édes manómnak eddig esze ágában sem volt engem így szólítani, nade most megtört a jég. Már egy ideje az "AAAA, ÁÁÁÁ, Eeeiiiii (Elif)" ordítása mellett utánammondta kérésre, hogy annnny, annnny... néha még az annnyany vagy nyanya is összejött, nade mostmár vége az annnny-ázásnak :)... Az utolsó lökést a tv-ben anyát kiabáló fogalmam sincs éppen milyen műsorban szaladó kislány adta, akit a nagy lelkesedésben sikerült Efének pontosan leutánozni - ilyennincs, mi? Hát de, az ember vért izzad, aztán jön egy kitudjaki és hol és a gyereknek megered a nyelve, elkezd járni, felmászik a fára és lediplomázik, mert az élet bizony ilyen! Anyának meg lehessen fát vágni a hátán, mert az bizony arra való. :)
Azért ez most nekem rettenetes boldogság, na, ugyan azután az első igazi tiszta "anya" után - ami nem is nekem szólt a továbbiaknál már bejátszott a dupla nny, de ennyi baj legyen.
Most, hogy így belegondolok voltak ott már kezdemények, csak elhinni nem mertem. Hisz pár órával ezelőtt a Zila kávézóban (bezonyám!) "anya"-nak tűnő felszólítással adta a kezembe az ásványvizes üveget, hogy ezután ő a talpas vizespoharamat kézbefogva koccinthasson velem (15-ször) - hát édes volt, jaaaajjj.
Meg amúgyis, lesem tagadhatja, hogy gasztroblogger gyereke... simán végigfotózta az összes sütivel teli pultot a mobilommal (saját ötletétől vezérelve) - speciel a legtöbbön csak az ujja látszik és a pincérek sem tudták ezt az akciót hová tenni, mert ugye ilyenkor szent az inkognitó :)), de ő nagyon büszke volt magára és én is őrá!
Ui: ez nem az a poszt, ahol olyanokat kérünk kommentelni, hogy bezzeg az enyém már 2 évesen szavalta a Szózatot 3 nyelven! Köszi! ;)
2011. december 4., vasárnap
2011. december 3., szombat
Ismerkedünk Mancsival... :)
Igen, sajnos ennél jobban már nem is nagyon lehetne szegény ezt a blogot elhanyagolni, nade én ilyen vagyok, ez van, ha feltűnök mintha mi sem történt volna, folytatom tovább az írást vagy a mosolygós csevegést, minek a múlton szenvedni feleslegesen nem?
Szóval olyan hírem van, amit muszáj leírnom, megörökítenem, elraktároznom a jövőre magamnak és neked kisfiam. Ma először ültél lovon és igen ez számomra egy hatalmas dolog, mivel már csak fényképek emlékeztetnek rá, hogy nálad icikével nagyobb mivoltomban az én nagyszüleimnek bizony még voltak lovaik, amikre én is felülhettem anno, baba ennél sokkal paciszociáltabb, ő még határozottan és vágyakozva emkékszik a kamaszkorában a Kayseri melletti kis falu határában tett lovagló túráira a barátaival.
Szóval történt, hogy tegnap este baba azt mondta ma meglepetéshelyre megyünk, reggel aztán nem bírta tovább és elárulta, hogy ő bízony így 6 itt töltött év után (én 11) rájött, hogy van itt Vecsésen egy mezőgazdasági farm - mint utóbb kiderült 70 lóval és bizony mi elmegyünk azt megnézni és ha lehet lovagolni. Azthiszem az egészben én voltam a legizgatottabb, mert a ló az nekem aranyos, szép, kedves és maradjon távol mióta már nem vagyok gyerek, de azért Efe is kivette a részét néhány sejtelmes nyihhhiiiváá-val vagy valami hasonlóval a készülődésből (plusz pár orbitális hiszti, de ez nálunk 2 havonta 3 napban lezajlik, ez van).
Egyébként beszél, a maga módján, de mindenképpen... húú tehát mostmár a 2 szótagos szavakat is utánam ismétli (jó nem tökéletesen) ééés aminek baromira örülök, hogy egyre több szót használ is MAGÁTÓL, mint - baba, kérem (kééee), iszi, víz (íz), csipsz (ez bezzeg tökéletesen megy, pedig nem ezt kajál folyamatosan elhihetitek), kész, szia, NEM, mama, dede, váó, já (játék) és még biztos van pár, csak már nagyon messze vagyok a tárgytól, amihez most visszatérek.
Szóval itt a lovasfarmon hamar kiderítettük, miután megküzdöttük a nagyon emberbarát, ámde autógyűlölő küzel 10 kutyával, hogy lenne 2 lovacska, akiken lehet 1500/fél óra pénzért lovagolni. Speciel ezekből az egyik csak gyakorlott lovasoknak ajánlott, ámde a Mancsika az nagyon jámbor, mehet vele a már lassan kiöregedő alig 3 éves is, akinek aztán mostmár igen ajánlott elkezdeni a lovaglást (és akkor velem mit fognak kezdeni? ). Hát nyilván Efe is az a típus, hogy nagyonmenjünk a lovacskához, de azért ne annyira közel... vagy csak anya kezében, DE végül amellett hogy kicsit szétfagytunk jót tett a 15 perces lovacskacsodálás. A végső kérdésre ugyanis, hogy "felülsz te is a Mancsira?" hatalmas vigyor és bólogatás volt a válasz, amivel minden lovardás bácsit levettünk a lábáról és jött a szolíd "jól van, nem lesz itten baj" a háttérből, amire azért valljuk be én is megnyugodtam - mert ugye elég neccesen mutattam még én is a 2 méter magas ló mellett (és ez csak a háta), nem beszélve a mellettem ácsorgó 1 méteresről... Szóval pár "jajjde aranyos a Mancsi, ugye milyen szép" után már 3-an simogattuk a fejét (én voltam az utolsó csatlakozó, baba és Efe után természetesen). És a csoda is megtörtént, ketten kétoldalról állva baba felültetett a lovacskára ééés Te... le akartál jönni mert onnan nem tudtad simogatni az orrát......
Hát egyelőre ennyiben maradtunk, ill. én megállapítottam, hogy "engem olyan magasra hogyafenébe tesznek majd fel"... majd visszasétáltunk az autóhoz. A kutyák a hangos "csend legyen"-re maximálisan szófogadóan végül a kapunk is kiengedtek és holnap 10-re visszatérünk, majd ha minden jól megy ezután minden héten lesz egy kis közös apa-fia-Mancsi program. Sőt remélem holnap a fényképezőgépet sem hagyjuk majd itthon!
Szóval olyan hírem van, amit muszáj leírnom, megörökítenem, elraktároznom a jövőre magamnak és neked kisfiam. Ma először ültél lovon és igen ez számomra egy hatalmas dolog, mivel már csak fényképek emlékeztetnek rá, hogy nálad icikével nagyobb mivoltomban az én nagyszüleimnek bizony még voltak lovaik, amikre én is felülhettem anno, baba ennél sokkal paciszociáltabb, ő még határozottan és vágyakozva emkékszik a kamaszkorában a Kayseri melletti kis falu határában tett lovagló túráira a barátaival.
Szóval történt, hogy tegnap este baba azt mondta ma meglepetéshelyre megyünk, reggel aztán nem bírta tovább és elárulta, hogy ő bízony így 6 itt töltött év után (én 11) rájött, hogy van itt Vecsésen egy mezőgazdasági farm - mint utóbb kiderült 70 lóval és bizony mi elmegyünk azt megnézni és ha lehet lovagolni. Azthiszem az egészben én voltam a legizgatottabb, mert a ló az nekem aranyos, szép, kedves és maradjon távol mióta már nem vagyok gyerek, de azért Efe is kivette a részét néhány sejtelmes nyihhhiiiváá-val vagy valami hasonlóval a készülődésből (plusz pár orbitális hiszti, de ez nálunk 2 havonta 3 napban lezajlik, ez van).
Egyébként beszél, a maga módján, de mindenképpen... húú tehát mostmár a 2 szótagos szavakat is utánam ismétli (jó nem tökéletesen) ééés aminek baromira örülök, hogy egyre több szót használ is MAGÁTÓL, mint - baba, kérem (kééee), iszi, víz (íz), csipsz (ez bezzeg tökéletesen megy, pedig nem ezt kajál folyamatosan elhihetitek), kész, szia, NEM, mama, dede, váó, já (játék) és még biztos van pár, csak már nagyon messze vagyok a tárgytól, amihez most visszatérek.
Szóval itt a lovasfarmon hamar kiderítettük, miután megküzdöttük a nagyon emberbarát, ámde autógyűlölő küzel 10 kutyával, hogy lenne 2 lovacska, akiken lehet 1500/fél óra pénzért lovagolni. Speciel ezekből az egyik csak gyakorlott lovasoknak ajánlott, ámde a Mancsika az nagyon jámbor, mehet vele a már lassan kiöregedő alig 3 éves is, akinek aztán mostmár igen ajánlott elkezdeni a lovaglást (és akkor velem mit fognak kezdeni? ). Hát nyilván Efe is az a típus, hogy nagyonmenjünk a lovacskához, de azért ne annyira közel... vagy csak anya kezében, DE végül amellett hogy kicsit szétfagytunk jót tett a 15 perces lovacskacsodálás. A végső kérdésre ugyanis, hogy "felülsz te is a Mancsira?" hatalmas vigyor és bólogatás volt a válasz, amivel minden lovardás bácsit levettünk a lábáról és jött a szolíd "jól van, nem lesz itten baj" a háttérből, amire azért valljuk be én is megnyugodtam - mert ugye elég neccesen mutattam még én is a 2 méter magas ló mellett (és ez csak a háta), nem beszélve a mellettem ácsorgó 1 méteresről... Szóval pár "jajjde aranyos a Mancsi, ugye milyen szép" után már 3-an simogattuk a fejét (én voltam az utolsó csatlakozó, baba és Efe után természetesen). És a csoda is megtörtént, ketten kétoldalról állva baba felültetett a lovacskára ééés Te... le akartál jönni mert onnan nem tudtad simogatni az orrát......
Hát egyelőre ennyiben maradtunk, ill. én megállapítottam, hogy "engem olyan magasra hogyafenébe tesznek majd fel"... majd visszasétáltunk az autóhoz. A kutyák a hangos "csend legyen"-re maximálisan szófogadóan végül a kapunk is kiengedtek és holnap 10-re visszatérünk, majd ha minden jól megy ezután minden héten lesz egy kis közös apa-fia-Mancsi program. Sőt remélem holnap a fényképezőgépet sem hagyjuk majd itthon!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)