2011. december 4., vasárnap

Végre "Anya" lettem!

   Éééés iiiiigen, nem telt 3 évbe és végre én is "anya" lettem, mostmár igazán "szó szerint", ugyanis az én kis édes manómnak eddig esze ágában sem volt engem így szólítani, nade most megtört a jég. Már egy ideje az "AAAA, ÁÁÁÁ, Eeeiiiii (Elif)" ordítása mellett utánammondta kérésre, hogy annnny, annnny... néha még az annnyany vagy nyanya is összejött, nade mostmár vége az annnny-ázásnak :)... Az utolsó lökést a tv-ben anyát kiabáló fogalmam sincs éppen milyen műsorban szaladó kislány adta, akit a nagy lelkesedésben sikerült Efének pontosan leutánozni - ilyennincs, mi? Hát de, az ember vért izzad, aztán jön egy kitudjaki és hol és a gyereknek megered a nyelve, elkezd járni, felmászik a fára és lediplomázik, mert az élet bizony ilyen! Anyának meg lehessen fát vágni a hátán, mert az bizony arra való. :)
   Azért ez most nekem rettenetes boldogság, na, ugyan azután az első igazi tiszta "anya" után - ami nem is nekem szólt a továbbiaknál már bejátszott a dupla nny, de ennyi baj legyen.

   Most, hogy így belegondolok voltak ott már kezdemények, csak elhinni nem mertem. Hisz pár órával ezelőtt a Zila kávézóban (bezonyám!) "anya"-nak tűnő felszólítással adta a kezembe az ásványvizes üveget, hogy ezután ő a talpas vizespoharamat kézbefogva koccinthasson velem (15-ször) - hát édes volt, jaaaajjj.
   Meg amúgyis, lesem tagadhatja, hogy gasztroblogger gyereke... simán végigfotózta az összes sütivel teli pultot a mobilommal (saját ötletétől vezérelve) - speciel a legtöbbön csak az ujja látszik és a pincérek sem tudták ezt az akciót hová tenni, mert ugye ilyenkor szent az inkognitó :)), de ő nagyon büszke volt magára és én is őrá!

   Ui: ez nem az a poszt, ahol olyanokat kérünk kommentelni, hogy bezzeg az enyém már 2 évesen szavalta a Szózatot 3 nyelven! Köszi! ;)

1 megjegyzés: