2011. június 26., vasárnap

Gördeszkás kiscsávó

   Bizony újra komoly okom van a blogolásra, ugyanis hatalmas, frenetikus, emlékezetes és feljegyzendő esemény történt nálunk, Efe szerint születése óta nem volt ilyen kaliberű happening a család történetében.
   2011 június 22. volt a nagy nap, amikor Efehan bizony megkapta élete első .. (hatásszünet) .. GÖRDESZKÁJÁT, méghozzá a mamától, anya buzdítására és baba kiakadására. Már egy hete nézegettük és lelkesen mutogattuk (mármint a fiatalúr) az akciós Tesco-s újságban a minigördeszkát, hogy bizony ilyen kell és feltétlenül pont ilyet és mielőbb be kell szereznünk. Az én szívem meg persze nincsen kőből, ráadásul nagyon jól ismerem az én Zeke és Luther (Disney csatorna - sorozat) és úgy általában deszkarajongó fiamat, egyértelmű volt, hogy kivághatnám az ablakon akár az összes játékát, ha ezt megveszem ő mérhetetlenül boldog lesz és büszke magára. Nem mellesleg óriási támogatás ez most a nagyfiúságért való küzdelemben - értsd bilizés, cumielhagyás és valamilyen szinten a táplálkozásban való változatosságot is ide számítom ám.
   Mi sem bizonyítja jobban előző soraimat, minthogy épp most trappolt ide mellém a semmiből és kérdezte (ismét), hogy merre van a deszkája, és mondtam el ismét, hogy az bizony lenn pihen a tárolóban, mert baba még a vásárlás napján septében száműzte a lakásból, ugyanis
   1. védőfelszerelés és folyamatos 100%-os felügyelet nélkül (mert mosogatni is kell valakinek) egy kamikaze gyerek lábai alatt azért még veszélyes,
   2. így sem csíp az alsó szomszéd, hát mégha a mostanában szokásos 23 órás lefekvésünkhöz folyamatos deszkahangot társítanánk... mert bizony kéne, ugyanis ha vele van folyamatosan vagy cipeli, vagy rajta ül vagy áll és húzatja magát a kezeinél fogva (vagy éppen feláll rá, ill. leugrik róla).


    És igen olyan édes vele, senki nem hagyja szó nélkül, ki ezért ki azért, a kissrácok irigykednek, a nagyik lesápadnak, a tinik kiborulnak mennyire jófej. Nincs is ezzel semmi baj. Én pedig annyira élvezem 1015-ödször is elmondani Efe kérésére, hogy "bizony te már nagy deszkás csávó lettél" és ugyan lehet nagyokat fog esni és ki tudja még meddig egyedül majd csak ülve próbálja tolni magát a lábaival előre, de ahogy a ragyogó arcára nézek biztos vagyok benne, hogy jó döntés volt ez a vásárlás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése