A bátyóság, mint olyan

   Rengetegszer kérdezik tőlem Efe hogyan viszonyul a hugához, szereti, féltékeny? és persze ott van az a reménykedő csillogás a szemükben, amitől a hideg is kiráz, hogy ugye féltékeny, az enyém is az, persze hogy az még jóhogy, annak kell lennie, enélkül nincsen gyerek és egyébkéntis nehogymár a másé ne legyen féltékeny... blöee... Csak én vagyok ezen a Földön aki nem kíván másoknak rosszat nehogymár alapon?? No mindegy.
   Szóval igen mostmár van egy minimális kezelhető szintű féltékenység nálunk is, nem kimondottan és nem százszázalékosan felismerhetően, de van, mindenki nyugodjon le. ;) Emellett viszont Efe remek nagytestvér (egyelőre, elhamdürillah, masallah, csak így is maradjon). Mostanában kezdte csak el Narint piszkálni, picit lefogni a kezét, arrébbhúzni, oldalára fordítani. Nem gond, érzi, hogy kicsi és van határ, de egyértelműen mostmár a huga erejének felmérésében van és játszana vele, nagyon játszana.
   Emellett viszont ami volt és van az irigylésreméltó, énekelget a testvérének és maximálisan vigyáz rá és félti mindenki mástól ugye magán kívül és rajtam kívül. Rászól bárkire, az apjára is ha csak kicsit is úgy látja az nem megfelelően tartja vagy megijesztheti a hugát. Persze ő simán püföli a duplókat a füle mellett és ugrálna az agyon a feje mellett, de az más tészta ugye. És hát azt úgyse ő akarja, hanem a "bacik"... jaja nálunk mindenre mentség van, agyelszállás... bármi történik azt valamilyen bacik akarták, ők csinálták, azok idézték elő, mert a bacik ugrálnak, félre akarnak pisilni és köpködni és még csomó faca dolgot, nemám Efe ááá...
   Tegnapi drágaság: vásárolni készülünk...hűűű juteszembe, ez a kétgyerekes lét ez fergteges. Egy gyerekkel kb örült az ember ha valahová nagyritkán időben el tudott indulni, na kettővel az a csoda ha egyáltalán el tud indulni úgy érzem, hárommal gondolom már a levegővétel is komolyabb előszervezést igényel. Szóval készülünk (indulás helyett szokásos...mire Narint megszoptatom és felöltöztetem a két pasi alszik :/, jaja pár percig ment a nyűglődés, hogy baba miért feküdt le ne feküdjön, akit ugye még fel tudtam volna piszkálni álmából, hogy uccuneki, nade pár perc után emez is lefeküdt és horkolás, ennyi... és Narin is alszik, nojólvan gondoltam akkor legalább én is beszúnyok, de csaj persze imád kicseszni velem úgyhogy ő bezzeg felkelt, így mi elnyünnyögtünk míg ezek aludtak, majd később indulás... ja az is nagy sztori,de majd később)
Szóval mondom én "ha nem tudunk normálisan együtt elindulni, akkor majd mi ketten elmegyünk Efe,Narinurt meg itthagyjuk babával." Nem nem lehet... Baba is jön'. Nade ha nem tudod felpiszkálni akkor itthagyjuk, szóval nyugodjál le. 'Nem, nem jó. Narint is visszük, babát itthagyjuk'. Na ja, két purdéval, amiből az egyik egyelőre szinte kezelhetetlen lakáson kívül majd én egyedül franót bevásárlóközpontozok hullakimerülten, apa meg alszik egy vígat itthon. Hát nem. ... és Efe: "akkor vigyed Narint én meg majd itthon maradok babával"... érzitek ugye? az én fiam, akinek még mindig én vagyok a mindene, aki bemegy a boltba az apjával és 2 csokit kér, egyet magának és egyet nekem, és akinek frissenszült koromban az volt a vágya, hogy csak mi ketten elmegyünk taxival vásárolgatni... szóval igen, szereti a hugát.
   Ha bárkinél sír a kicsi azonnal jön és anya vedd el tőle. Persze akkoris vedd el tőle van, ha pl. itt a nagynénje akivel ő szeretne bírkózni és az Nárinnak gügyög. ;) Van és lesz majd másmilyen sztori is persze, de a mérleg nyelve alapvetően erre dől és ez most itt egy happy end és pont.