Tik-Tak

Ja, hogy más normális gyerek a tik-tak felszólításra az órára mutat? Hát az enyém a cukorkára! És nem ám azért mert azon él. Bár ha rajta múlna...

Török babás=apás gyerkőcök ágyibulija

   Zehráék ma indultak 3 hónapra Törökországba. Ég is a fejem kicsit, hogy én már 3 hét után viszketek, ha távol kell lennem az otthonomtól, ők meg csak így nekivágnak nem 1 hanem 2 gyerkőccel. Ráadásul Erika hazafelé egyedül repül majd a lurkókkal, ez aztán a valami. De végülis így van, amibe nem halsz bele, attól erősebb leszel, vagy hogy is van ez?
   Tegnap utoljára meglátogattuk őket és sikerült megismerkednünk Leylával és az anyukájával, Hajnival is, akinek ez alkalommal a képeket köszönhetjük.

   A srácok marha jól elvoltak, leszámítva egy-két kisebb incidenst a nagylányok között. Mindenesetre fiacskám úgy néz ki született vezéregyéniség, hisz a nála nagyobb, értelmesebb fehérnépek is szó nélkül követik minden hülyeségben, amit kitalál, mint pl. az indiánüvöltés kíséretében történő ágyon ugrálás, párnaszétrugdosás és hajigálás, vagy a babataxi torkaszakadtából ordítós püfölése este 10-kor (jó spec. ez egy nappal korábban volt, mikor Zehráék voltak minálunk Iftárra).
   Erikáéknak kellemes, de legalábbi selviselhető kinntartózkodást kívánunk, nagyon fognak hiányozni. Leyláékkal pedig remélem ezentúl többször összefutunk majd.

Csupa feketeszemű:

Van itt séró kéremszépen:

Baba csak egy van, vagyis kettő ;)

Egy kis uncsinagynénibácsizás...

Rákattanva...

   Á, nem bírok magammal szokás szerint, megint találtam valamit, amit eddig még nem próbáltam... Ja, igen még mindig vannak ilyen dolgok, na nem sok, de akad. Igen, a digitális Scrapbooking. Hogy nincs is Photoshop a gépen éppenséggel? Hihi, na ez nekem nem akadály!
   Hétvégén egyébkén ténylegesen csak egy fél órás séta erejéig Gödöllőre ruccantunk, a képek ott készültek:

Egy kis fotószerkesztés Photoshop nélkül...

Újabb blog készülőben...

Forgolódik egy gondolat a fejemben, miszerint megoszthatnám akár pár törökösített magyar vagy magyarosított török receptkémet a nagyérdeművel. Talán lenne értelme, talán nem... Szavazzunk! :) Gondoltam talán itt, de akkor már miért ne egy külön blogban... Hatalmas olvasottságra úgysem számítok, így nem lenne olyan nagy égés... Drukkoljatok, hogy hamar megkapjam apucitól a szülinapomra ígért új fotóaparátot és akkor minden bizonnyal lesz folytatása a gondolatmenetnek.