Újra főzelék...

   Hosszú hosszú kihagyás után ma ismét főzelékkel próbálkoztam az én rizsimádó kisfiamnál. Nem mondom, hogy osztatlan sikert arattam, de evett belőle... épp annyit amennyi ahhoz kell, hogy anyája ne kezdje sírva tépni a saját haját, sőt vígan megossza kis tündérkéjével a saját túrókrémjét "desszert" gyanánt. A kézbenfogós sült löncshusi szelet baromi gyorsan elfogyott persze... 

   A képen látható trutyi egyébként egész fincsi kis burgonyás répafőzi tejes habarással, szigorúan sósan, mert az édes változatot előbb keni a mennyezetre, minthogy egy falatot is lenyeljen belőle... (és igaza is van). Hát nem cuki?