10 hónap

Elmúltam hát 10 hónapos. Már rengeteg dolgot csinálok. Anyu szerint beléptem a kisfiú korba.

-- Már fel tudok mászni a fotelba és a kanapéval is kitartóan próbálkozom.
-- Lassan kulccsal zárható fiókba és szekrénybe kell átköltöztetni előlem minden fontos dolgot, no meg bármilyen kevésbé fontosat is, ha annak van papír alkatrésze.
-- Tudom, hogy hisztivel befolyásolhatóak az emberek. Drága szüleim közül az egyik mindig előbb feladja, mint én.
-- Elkezdtem játszani a formabedobóval és a gyűrűs építőre is feltettem már pár karikát. No meg megpróbálom az üvegekre visszatenni a kupakjukat (általában fordítva).
-- A kajasztrájkkal elértem, hogy tápszert anya már inkább nem is próbál adni, viszont egyre többször kóstolgathatom, amit a nagyok esznek.
-- Kapaszkodás nélkül állok pár másodpercig, de szigorúan csak a nagykádban.
-- Két felső fogam van érkezőben a már meglévő két alsó mellé, ami nem könnyíti meg az éjszakákat. Átlag 4-5-ször ébredünk, 2-3-szor szopizok is. Anyuék fáradtak, de én legalább rápihenek nappal kétszer 1-1,5 órát.
-- Naponta 10-15-ször terítem be a lakást a játékaimmal, ééés anyu még mindig nem unta meg a visszapakolást.
-- Értem én ha nem szabad valamit, de olyan poén mégis megcsinálni.
-- Puszi parancsszóra harapom anyu orrát, már ha épp vevő vagyok a játékra. No meg pápázok mindenkinek, aki jön-megy.
-- Már régóta ment a felülés, de csak nemrégiben kezdtem el rutinosan ülve játszani, aminek eleinte anyu nagyon örült, azt hitte nagy naívan, hogy majd így tovább egy helyben maradok... Hát nem!
-- Ha kérdeznek babahalandzsával válaszolok. Az már az ő bajuk, hogy nem értik.
-- Túl vagyok az első Bayramon, Karácsonyon és Szilveszteren. Nekem minden jöhet! A biztos pont az ajándék és a kényeztetés. Király!

És persze nagyon jól tudom, hogy egy mosolyomtól mindenki elolvad, bármilyen dühös volt is.