Méreteim: 10,55 kg és 76 cm.
Túl vagyunk egy kemény, de legalább eredményes hisztistoppon kajatéren. Azóta csodásan eszek, méghozzá mostanában 10-ből 9-szer török eredetű hamikat.
Eltöltöttem most először egy egész hosszú délutánt egyedül a nagyimmal, szuperül viselkedtünk mindketten, anyuék meg végre egy kis időt kettesben tölthettek. Azóta sokkal nagyobb a harmónia itthon, így mindenki boldog.
Apafüggő lettem, ha este hazaér le se lehet vakarni a mosolyt az arcomról, ekkorra általában rendesen megunom anyu képét, így jól jön a frissítés.
Továbbra is lelkesen gyakorlom a fel és lemászást minden elérhető és elérhetetlen bútordarabbal.
Rájöttem arra is, hogy sokkal vagányabb az etetőszék asztalkáján ülni háttal anyának, mint az ülésén a szokásos snassz módon. Immáron rendelkezem 2 egész és 2 fél foggal, no és még kettővel készülődőben.
Anyu meg megtanulta élvezni a karban hurcolós, üres babakocsitolós vásárlásokat. Hosszas fizikai és szellemi gyakoroltatás után elértem, hogy különösebb lelkiismeretfurdalás vagy érzelmi megrázkódtatás nélkül viselje, ha egy-egy polc leszakad, különböző dolgokat földhöz vágok, halomnyi ruhák tartórudastól hullanak a földre az üzletekben. Ha a bolt közepén ordítani kezdek az még mindig kicsit idegesíti, így ezen még dolgoznom kell. Fejlődőképességét viszont mi sem igazolhatná jobban, mint az, hogy velem együtt vigyorog a sápítozó, értetlenkedő többi felnöttön, akik nem vágják miért jó a babakocsiban álló gyereket egy kézzel fogva, a másikkal egyensúlyozva és vásárolva, a kocsit lábbal tolva, görnyedt háttal közlekedni... Mert így az igazi, ok?! Aki még nem próbálta ne is beszéljen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése