Például odabújok anyához és megölelgetem ha szomorú.
Egyik pillanatról a másikra elkezdett érdekelni a kétlábon járás, pedig anyuék már azt hitték én örökké mászva fogok közlekedni. Tegnap fogtam egy széket osztán uccu neki bejártam vele a konyhát, na ekkor leesett végre kedves szülőpajtásnak, hogy azért nyúlok ki néha hason mászás közben, mert már nem igazán kényelmes a térdemnek ez a pozitúra, sőt... Előkapta hát a járássegítőt, amit a felmászásos produkcióm után inkább száműzött egy időre. Hát csodákat műveltem! Ment ott forgatás, kanyarodás, egy kézzel körbejárás, parkettasí az alap járás mellett persze. Asszem megállíthatatlan lettem, jött mindjárt az egykézzel fogós sétatotyogás apával anyához. Éééésss ezek olyan boldogok voltak, hát vazz ha tudom, hogy csak ennyi kell nekik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése